Mozaikcsalád – hátrányból siker

Mozaikcsalád – hátrányból siker

Család

Mamától hallottam, hogy a „kétféle gyerek” nem jó. Akkor még nem is létezett a kifejezés, hogy mozaikcsalád. Az mindenképpen igaz, hogy mindenki számára az a jó, hogyha a család, amiben él, jól működik. De ez nem mindig van így. Van, amikor változnia kell, és helyette valami új veszi kezdetét. A mozaikcsaládok sohasem tiszta lappal indulnak, mondhatni hátránnyal kezdenek, mégis le tudják ezt faragni, és sikerre tudják vinni új családjukat.

Sikerük titka:

  • 1. szakasz: Új párkapcsolat kialakítása, mozaikcsalád alakulása
    • Sikeresen túl tudtak jutni a válás okozta veszteségen. A korábbi család felbomlása, a válás és a körülötte átélt procedúrák nagyon sok feszültséget szülnek, amik ha nyugvópontra is kerültek, az új párkapcsolat hatására azonnal belobbanhatnak.
    • Meg tudták nyitni határaikat, hogy az új családtag vagy családtagok be tudjanak lépni.
    • Ki tudták alakítani azokat a játékszabályokat, amelyekkel elindulhatott a közös élet alapjainak lerakása.
    • A pár úgy is meg tudta élni a más esetben mindenbe belefeledkezős szerelmet, hogy közben nem adták fel a szülői szerepeket, pedig ez nem könnyen egyeztethető össze, hiszen mindkét kapcsolat fokozott figyelmet kér magának.
    • A szülő megértette, hogy gyerekei és a pótszülő idegenek egymásnak, akik nem tudják varázsütésre szeretni egymást, és nem vették személyes elutasításnak, hogyha partnerüknek időre volt szüksége az összeszokáshoz.
    • A szülő nem várt el azonnal szülői funkciókat a pótszülőtől, a pótszülő pedig nem akarta a külön élő szülő pozícióját átvenni.
    • A szülő annyit várt el gyermekétől, hogy fogadja el az új párkapcsolatát, hogy tartsa tiszteletben az összeköltözést, azt nem, hogy rögtön szeresse is az új párt.
  • 2. szakasz: Összecsiszolódás
    • Figyelmen kívül tudták hagyni a velük szembeni elvárásokat, nem akarták egymást azonnal elfogadni, szeretni, hagytak maguknak időt arra, hogy megismerjék egymást, hogy összecsiszolódjanak.
    • Elfogadták életüknek azt a részét, hogy legalább egy külső tagja is van a családjuknak. A különélő szülőnek, az ő új társának, gyerekeinek, a hozzá kapcsolódó rokonoknak köszönhetően a mozaikcsalád rendszere nyitott, és ezek a kapcsolatok befolyással vannak az ő családi életükre.
    • A szülőpár a sok nehézség ellenére stabil párkapcsolatot épített fel, amire nagy szükség van, hiszen ők ketten adják ennek a különböző családrészekből álló családnak a gerincét.
    • A pótszülő meg tudott felelni annak a kihívásnak, amit a gyermeknevelés támaszt az ember elé, ami nem tartozik a világ legkönnyebb feladatai közé, főleg úgy nem, hogyha valaki nem az elejétől van jelen, hanem belecsöppen egy adott állomásba.
    • A pótszülő kedvességgel, tisztelettel és érdeklődéssel ki tudott alakítani egy jól működő kapcsolatot párja gyermekével, gyermekeivel.
    • Olyan szabályokat tudtak kialakítani, amelyek kellően rugalmasak és megváltoztathatóak voltak, a család fejlődése szerint alkalmazkodtak a gyerekek életkorához vagy akár egy új gyermek születéséhez.
    • Elfogadták, hogy a mozaikcsaládban aztán végképp nem lehet a gyerekkel ugyanúgy bánni, nem ugyanazok a szabályok, elvárások, kötelezettségek vonatkoznak rájuk, kezdetben még csak nem is ugyanazt a szeretet kapják a szülőktől.
    • A gyerekek megugrották azt az akadályt, hogy egyszerre két családban kell eligazodniuk, két család szabályaihoz kell alkalmazkodniuk.
    • Elfogadták, hogy rájuk más működési folyamatok érvényesülnek. A pótszülőnek más a szerepe, mint egy szülőnek, ugyanez vonatkozik a féltestvérekre, mostohatestvérekre. Ezek nem előre meghatározott szerepek előre megadott feladatokkal, hanem minden család magának találja ki, mi tartozik bele.
  • 3. szakasz: Mozaikcsaláddá válás
    • Végigcsinálták azt a hosszú, akár évekig tartó folyamatot, ami meghozza az összetartozás érzését, amikor kötődés alakul ki az egykor idegennek számító tagok között is.
    • Elérték a kölcsönös bizalom megvalósulását, és már olyan háttérre támaszkodhatnak, ami segít a felmerülő problémák megoldásában.
    • A különböző családtagok jól érzik magukat szerepeikben, az egymás közötti határok jól működnek, egymással való kapcsolataikat külön-külön is ápolják, és az utólag létrejöttek is pozitív színezetűek.
    • A párkapcsolat együttműködésen alapul, az érzelmi és a gyakorlati terheket megosztják egymás között, és a gyerekek érdekeit együtt érvényesítik.

Még leírva sem tűnik egyszerűnek!


Forrás:

  • Fischer Eszter: Modern mostohák, A páromnak gyereke van

  • Krähenbühl és tsai: Mozaikcsaládok


Készítette: Ujszászi Andrea

facebook.com/csaladitarsalgo

Szakterületeink

Pszichológus Budapest

Wekerle rendelő

Írásaink

Vegye fel velünk a kapcsolatot!