Házassági játszmák

Egy ideje tudjuk, hogy még a jól működő párkapcsolatokban is zajlanak játszmák. Egy játszma során élesen különválik az, mi történik a felszínenValójában egy játszma állandó lépések sorozata, és ez azt is jelenti, hogy pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad. Tudjuk, mikor kell kivárnunk, mikor kell megszólalnunk, mit kell mondanunk, hogy a másikból azt váltsuk ki, amit szeretnénk. És tesszük ezt annak ellenére, hogy a játszmával olyan nyereséget tudunk elérni a másikkal szemben, ami egyik felet sem tölti el jóérzéssel. Minél súlyosabb a játszma, annál nagyobb kárt idéz elő.

A házassági játszmák közül válogattam ide párat. Ezek a legtipikusabb játszmák közé tartoznak, de persze csak a párra jellemző, saját játszmák is ki tudnak alakulni. Hátha segítséget nyújtanak ezek a felismerésben, utána pedig a játszmák leállításában.

Játszmák

1. Ennek is te vagy az oka: Abban a helyzetben fordul elő, amikor az egyén nem tudja vállalni a felelősséget a döntésekért, és inkább a másikra hárítja azokat. Így lehet az, hogy az egyik fél a másikra testálja a döntések meghozatalát, pl. gyermeknevelés, pénzügyek terén, és úgy tesz, mintha nem szólna bele ezekbe a folyamatokba, de ha gondok adódnak, hangosan a másik felet hibáztatja mindenért. Élvezheti a jó döntések gyümölcsét, elkerülheti a felelősséget, a nem jó döntéseknél viszont hangoztathatja saját ártatlanságát, és visszaélhet a helyzettel. A játszmából viszont ki lehet lépni azzal, hogyha a partner nem vonhatja ki magát a döntési folyamatból.
2. Bíróság: ez háromszemélyes játszma, hiszen kell egy bíró is, aki meghallgatja a felperes és az alperes vádjait. Az egyik fél vádolni kezdi a másikat, aki persze védekezni kezd, és a harmadik személytől várják, hogy igazat adjon valakinek a vitájukban. A játszma lényege, hogy ezt elnyerjék, és nem az, hogy a probléma meg legyen oldva. A folyamat megállítható, hogyha a felek nem a másikról beszélhetnek, hanem vagy egymáshoz szólhatnak, vagy csak a saját érzelmeikről beszélhetnek.
3. Űzött vad: ez a hajszolt háziasszony játszmája, akinek a helyzete megkívánja, hogy 10-12 szerepet vigyen párhuzamosan egymás mellett. Sorolom: szerető anya, jó feleség, jó szerető, szakács, cukrász, takarítónő, kertész, társalkodó partner, tanár, stb… Ezek a szerepek sokszor ütköznek egymással, nagyon nehezen, sok lemondás, lelkiismeret-furdalás, fáradtság árán összeegyeztethetők, és az évek csak rakódnak egymásra. Egy idő után a nő el is veszhet a szerepek között, amik nem nyújtanak neki már élvezetet, csak leszolgálja az idejét ezekben. Amikor már nem jó, belép a játszma, és nyakába vesz mindent, még többet, mint kellene, 3 fogás, 2 torta, csillogó tisztaság, 10 különóra, de már nem is tudja élvezni a pillanatokat, csak a hajszoltságáról tud beszélni. Csak arra marad ereje, hogy leterheltségével foglalkozzon. Kiléphet ebből, hogyha úgy dönt, ő uralja azt, mikor mivel foglalkozik.
4. Ha te nem lennél: Ha a másik nem lenne, akármit meg tudnék csinálni, bármi lehetne belőlem, de sajnos le kell mondanom róla… Az egyén (tudat alatt vagy direkt) olyan párt választ magának, aki dominánsabb, a másik felett uralkodó, korlátozó, aki nem engedi, hogy azt tegyen, amit szeretne. Valójában viszont az illető maga fél attól, hogy kockázatot vállaljon, hogy kipróbáljon új dolgokat, hogy belevesse magát az ismeretlenbe, de ezt nem tudja bevallani magának. Inkább a partnert hibáztatja, azzal ámítja magát, társa nem engedi, és ő inkább lemond ezekről a dolgokról, amit persze minden adandó alkalommal fel is hánytorgat neki.
5. Drágám: az a játszma, amikor mintha egy egyszerű történetet mesélnénk el, de rejtetten a partnerünket kritizáljuk, és ezt a végén még jóvá is hagyatjuk vele: Nem így van, drágám? A kritikának az a formája, amivel szemben még ellenvetésünk sem lehet, hiszen olyan környezetbe van ágyazva, ami még a sértődést is nevetségessé tenné. Visszaválaszolni esetleg csupán egy hasonlóan álcázott becsmérléssel lehet, hogy a másik sem jobb, és így legalább a játszma is kiegyenlítődött.

Miért játsszuk akkor a játszmákat, hogyha senkinek se jó?
Mert

• A játszmák során figyelemhez lehet jutni úgy, hogy közben nem veszélyeztet az intimitás a másikkal
• A játszmák során figyelmet kaphatunk úgy, hogy az igazi szükségletek rejtve maradhatnak, nem kell felvállalni őket
• A játszma figyelmet biztosít, ami olykor még akkor is kell, ha negatív formában nyilvánul meg
• Sok ember játszmák révén állítja helyre a belső egyensúlyát, ami viszont csak látszólagos egyensúly, ami újra és újra megbillen, így újra és újra ki kell egyenlíteni
• Az egyén tovább tudja győzködni magát, hogy jól működik azokkal a módozatokkal, amik gyerekkortól megvannak, és valójában rosszul is épültek ki benne
• Kitölti az időt, véd az unalomtól, az üresség érzésétől azoknál, akik nem tudnak máshogy figyelmet kiváltani
• Alkalom a különböző negatív élmények, sérelmek felhalmozására, melyek később látványosan behajthatók a másikon
• Színesíti, életben tartja a kiürült kapcsolatot, helyettesíti az igazi intimitást

A fentiek közül egyik sem megfelelő ok arra, hogy fenntartsuk a játszmákat, így kísérletet tehetünk a leállításukra

Leállítás

• Nem hagyjuk magunkat, és nem veszünk részt a felkínált játszmákban
• Arra gondolunk, mire megy ki a játék, azt próbáljuk meg azonosítani, mi a másik fél valódi szándéka
• Azonosítjuk saját gyenge pontunkat, így távolabb tudunk maradni a helyzettől, és nem megyünk olyan könnyen bele a játszmákba
• Megfejtjük a rejtett üzeneteket
• Előre figyelmeztetjük a másikat a várható kimenetelre: Veszekedni akarsz? Be akarod bizonyítani, hogy…? Sérelmeket szeretnél gyűjteni?
• nem versenyzünk, hanem a rejtett szükségletekre koncentrálunk, és azokat próbáljuk megadni magunknak és párunknak

Forrás: Eric Berne: Emberi játszmák

Járó Katalin (szerk.) - A játszmák világa - Felfedezések a tranzakcióanalízis tájain

https://pszichoforyou.hu/5-gyakori-emberi-jatszma/

https://mipszi.hu/cikk/130606-emberi-jatszmak

Készítette: Ujszászi Andrea

facebook.com/egyparcsalad